BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar

Schay Géza
(1900-1991)

Schay Géza Bécsben született. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte Budapesten, s ott szerezte kémia-fizika tanári majd bölcsészdoktori oklevelét 1923-ban. 1943-ra már magántanári képesítést is szerzett az egyetemen fizikai kémiából és címzetes tanári címmel bírt. Több külföldi tanulmányát állt mögötte, melyet Berlinben töltött Polányi Mihály mellett a Kaiser-Wilhelm Institut Für Physikalische Chemie-ben. A Ruggyantaárugyárban vállalt kutatói állást, majd a háború után az ottani kutató laboratórium vezetője lett. Ebből a kutatólaboratóriumból önállósult a Gumiipari Kutatólaboratórium, amelyet az ötvenes évek közepéig szintén Schay Géza igazgatott. 1954-ben alakult a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézete, melynek első igazgatója lett. A kutatóintézetek irányítása mellett nem mondott le az oktatásról sem. 1949-től 1965-ig karunk Fizikai Kémia Tanszékének vezetője volt. Ekkor lemondott tanszékvezetői állásáról és már csak az intézetben folytatta tevékenységét. Innen 1970-ben nyugállományba vonult. Ennek ellenére, tudományterületének élete végéig aktív művelője volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1945-ben levelező, 1954-ben rendes tagjává választotta. Kétszer tüntették ki Kossuth-díjjal (1952, 1956).

Tudományos eredményeit határainkon messze túl is elismerték és méltányolták. Kezdetben az ozmózis jelenségével, majd a polimerek viszko elasztikus tulajdonságaival foglalkozott. A Fizikai Kémia Tanszéken alapvetően két kutatási irány, a gáz-és gőzadszorpció szilárd felületeken és a gázkromatográfia elmélete, majd a hatvanas évektől a szilárd /folyadék határfelületen végbemenő adszorpció volt a fő területe. Az Erdey-Grúz Schay-féle háromkötetes Elméleti fizikai kémia c. 1952‑ben megjelent és azóta több kiadást megért munkája máig nélkülözhetetlen diáknak-tanárnak egyaránt.